Alapok

A darmstadti Passzívház Intézet meghatározása szerint a Passzívház egy olyan épület, amelyben magas fokú tartózkodási komfort érhető el télen, hagyományos fűtés nélkül és nyáron légkondicionálás hiányában is. Ezekben az épületekben a hagyományos értelemben vett klasszikus fűtési rendszerek elhagyhatók. A passzívházak hővesztesége nagyságrendileg, a hagyományos épületek 1/10-ed része (max. 15kWh/m²év). A szélálló (légtömör), hőhídmentes és rendkívül jól hőszigetelt passzívházépület burkolata biztosítja, hogy a külső hideg levegő a fűtött térfogatot ne tudja lehűteni.

Magyarországon a minimum háromrétegű üvegezéssel rendelkező nagy (hő)energia áteresztő képességű üvegszerkezeteken keresztül, az épület felfogja az értékes napenergiát és tárolja azt a helyiségekben és a falszerkezetekben. Télen, ezek az ablakok energiaplusszosok, ez a gyakorlatban azt jelenti hogy a bejutó napenergia (hő)mennyisége nagyobb mint az ablakokon keresztül távozó (hő)mennyiség. Ezt az ablakokon keresztül érkező energiamennyiséget figyelembe vesszük, mint „hőforrást” az épület fűtési energiájának számításánál is. A passzívházak ötvözik a jelenlegi energiahatékony és magas minőségű anyagokat. A passzívház egy olyan „épületszabvány”, amely (most már nem is annyira) különleges követelményeket támaszt az építészet, a technológia, az ökológia és a komfort tekintetében. Passzívházak és a hozzájuk tartozó filozófia, 1991.-es megjelenésük óta, egyre inkább terjednek, éves növekedési ütemük több mint 100%.

A passzívházak két legalapvetőbb elve: az energiaveszteségek minimalizálása és a passzív napenergia nyereség maximalizálása, miközben az épület burkolata megakadályozza a tárolt energia elszökését, ettől lesz egy ház „passzívház”.