Az alábbi oldalakon a gáz és szilárdtüzelésű kazánokkal kapcsolatos tudnivalókról olvashat. 

Az út a barlangban rakott tábortűztől a zártrendszerű kazánokig hosszú volt.
A fűtés, azaz a hideg elleni védekezés már az ősember barlangokba húzódásakor megkezdődött. Minden barlangban égett a tűz, és körülötte melegedtek az ősemberek. Később a tűz körbekerítésével és ezáltal keretek között tartásával megszületett az első „szabályzás” is. Innen azonban nagyon hosszú idő telt el, amíg sikerült megalkotni az első zárt kályhákat, amelyek rendelkeztek füstelvezető rendszerrel is. Az ókori római birodalomban már ismert volt a padlófűtés, igaz, hogy ez a rendszer tényleg a padló fűtését jelentette (az oszlopokon álló padló alatt rabszolgák tüzeltek, így a padlót nyaldosó lángok valóban átmelegítették a kőpadlózatot). A római birodalom bukása után csak az egyedi fűtések maradtak meg. A szegények sárból, agyagból tapasztott kemencében oldották meg a fűtési és főzési igényeiket, a gazdagabbaknál ez különvált. A főzés a konyhai kemencében történt, amíg a fűtést kandallóban majd később cserépkályhában oldották meg. A cserépkályha és a kandalló a mai napig létező fűtőrendszer, amely napjainkban ismét reneszánszát éli. Az 1500-as években jelentek meg az első takaréktűzhelyek (sparhelt) amelyek el voltak látva sütőtérrel, lehetett rajtuk főzni, és nem utolsó sorban a helyiséget is fűtötték. Ezek a kályhák hazánkban még a 1980-as években is léteztek (a legfinomabb kétszersültet csinálta rajta a nagymamám). Az 1800-as évek végére, az 1900-as évek elejére a városközpontokban elterjedtek a cseréptetős kőépületek, így már kevéssé volt tűzveszélyes a közvilágítás bevezetése.
A kőszén száraz desztillációjával előállított gáz, a városi gáz bevezetésével a közvilágítás is megjelent a városokban. A rákövetkező években a tehetős rétegek házaiban és palotáiban is megjelent a világítás, majd a városi gázzal táplált kazános fűtésrendszerek is. Az 1800-as évek elején a városi gáz megjelenése tette lehetővé a meleg vizes fűtőrendszerek bevezetését. Ezek a rendszerek természetesen még csak gravitációs rendszerben működtek, mert az első villamos szivattyúk megjelenése csak az 1920-as évek közepére volt tehető. Az azóta eltelt időszakban szinte már csak szivattyús rendszerek léteznek, a gyakorlatban már csak nagyon különleges estekben készítenek csak gravitációs rendszert.